Jóképő 45 körüli, brutális kék szemekkel.

Persze hamarabb találkoztunk Mannával, így -éljen a Joy nap- bementünk parfümöket szaglászni.

Kettőre szűkítettem a kínálatot és épp nagyban fújtam a csuklómra- az eladó közben beszélt, hogy aszonygya: a piros bogyós gyümölcs kis erdei felhangal-mikor megszólalt a telefonom:

S doktor vagyok a medicover kórházból. Azért hívom, mert megjött a szövettana. Sajnos-ahogy sejtettük- rosszindulatú daganata van. Kérem beszélje meg a sebésszel a további teendőket.

Doki kedves, jó humorú laza csávó.

Megvizsgált, nem érti, hogy ez nekem miért nem fáj, megnézte a CT-t, majd azt mondta:

ebbe nem szoktak bele halni, úgyhogy nyugodjon meg.

DE! mivel a máján látszik valami-ami lehet ciszta, de sajnos áttét is, muszáj KEMOTERÁPIA.

Azt hittem elájulok. Gyenge lett a lábam, kiszaladt az erő a kezemből, kemoterápia.

Azt gondoltam, hogy rosszabb már nem jöhet. Oda megyek, kiveszi és 3 hét múlva a kertemben napozok, iszom az aperolt és mikor jól leszek, vissza megyek dolgozni.

Ehhez képest, most azt látom, hogy kopaszon, szempilla nélkül fogok ülni a teraszon-hogy le ne égjen a fejem búbja- és nem megyek emberek közé, hogy ne nézzenek rám ÚGY!

Úgy, mint egy halálra itéltre!

Kimentünk a váróba, leültünk az ablak elé kicsit nézni a Dunát, míg én össze szedtem magam annyira, hogy el tudjunk menni fagyizni.

Haza felé a busszal araszoltunk át az Erzsébet-hídon. Néztem a vizet és azt gondoltam, milyen egyszerű lenne.........

Este Zember átölelt mikor nagyonsírtam, és azt mondta: ha valaki szeret, szeretni fog akkor is, ha nem lesz hajad.............azért, amilyen vagy! Mindig szeretni foglak!

.......................2 nap múlva elköltözött!