Szerencsém van, mert nagyon hamar regenerálódok, bár van aki szerint a tűz sem éget el, tehát tuti van velem valami baj.

Tény, hogy a műtét után 4 nappal már koncerten voltam és mentem több mint 10 000 lépést és azóta is jól vagyok.

Zember nem egészen 3 hét távol lét után-Pünkösdkor- megjelent, hogy ő elbaszta az életét. Elhagyott engem, mert vitte a farka, a családja nyomása - de rájött, hogy én vagyok a nagy Ő. Lement Szegedre, hogy elmondja nekik: engem választott és nem akar gyereket. Vagy elfogadják ezt, vagy marad minden ugyan így...............nem fogadták el, ő meg haza jött.

Nem tudtam azt mondani, hogy végleg vége és menj ahova akarsz.Megállapodtunk, hogy beköltözik a gyerek szobába és meglátjuk visz-e ez minket előre.

Heti szinten programokat csinálunk, kimozdulunk, hogy meglássuk előjönnek-e a régi érzelmek.

Én közben otthon pihenek és próbálom feldolgozni azokat a dolgokat amik velem történtek.

Néha azt érzem, hogy egy buborékban ülök. Nem nézek a buborék mögé- bár átlátszó- de itt bent biztonság van. Csak ezzel foglalkozom. Azzal ami itt bent van.

Nem merek kinézni, sem távolra, mert az ismeretlen veszélyes.

10 nappal a műtéát után Doki kiszedte a varratokat.Van egy szép vágásom- a sokadik- de leszarom.

Azt mondta, hogy arccal a szövettan felé, de nem lesz baj.

Nem lesz baj!