Mikor először mondta a sebész, hogy a műtét után valószínüleg kemót kell kapnom............összeomlottam.

Láttam magam kopaszon, kihullott hajjal és szempillával, ahogy görnyedek a wc kagyló fölé.

Ettől is félek, de igazából a kiszolgáltatottságtól nagyon.

Hogy nem tudom ellátni magam.......hogy másokra leszek szorulva..........hogy csúnya leszek és visszataszító.

Bőgtem....

Azután bíztam abban, hogy sikerült egyben kivenni, nincs áttét, nincs sehol szóródás, megfogták a nyirokcsomók, amikben szintén nincs rákos sejt..........hátha nem kell.

3 onkológussal beszéltem, mindhárom azt mondta, hogy kell. T3-as nagyságú, gyulladt, kell a megelőzés.

Az ismerősök külömböző képpen reagáltak:

- adasd be, ha azt mondják kell, akkor fel kell venni

- ugye nem engeded, hogy azt a mérget beadják neked?!? Senki másnak nem jó, csak a gyógyszergyártó cégeknek

- szedj: cbd olajat, béres cseppet, varga gombát, aszalt szilvát

Mindenki okos volt, mindenki csak jót akart.

Én hiszek az orvostudományban. Abban, hogy a sebész kivágja oszt jól van. nem hiszek a homeopátiában, a gyurcsok féle látókban, a kézzel gyógyítókban.

Leültem és megbeszéltem magammal, hogy nem szabad méregként gondolni rá. Próbáljam ezt úgy felfogni, hogy ettől fogok meg gyógyulni........és nekimentem.

2 hetente 2 napig fog folyni 8 alkalommal.

Egy szép hétfői nap (07.15) befeküdtem a Péterfybe. 2 ágyas kórtermek, mindenki nagyon kedves és figyelmes.

A gyógyszerész jött és elmagyarázott mindent. Ült az ágyamnál és minden, de tényleg minden kérdésemre válaszolt. 

Aztán megjött az első 4 palack fekete fóliában.

Mikor folyni kezdett, csak arra tudtam gondolni, hogy ha ezen túl vagyok, már csak 7 kell.

....már csak 7.

Másnap reggel hányingerem volt és fájt a fejem. Adtak gyógyszert, kaptam infúziót és elindult az újabb menet.

Ebéd körülre lefolyt és én jól voltam.

Doktor aznap is és előző nap is legalább 5* benézett hozzám. 1-kor azt mondta: mára kész vagyunk, ha jól van, haza mehet.

Kb, 5 perc alatt kint voltam a Keletinél.

Felültem a metróra, majd a sárga buszra, az arcomat sütötte a nap és én arra gondoltam: már csak 7 van hátra...........már CSAK 7.