Villámlátogatásra érkeztünk Milánóba.
Kora reggel mentünk, késő este jöttünk, közben meg megtettünk 19 km-ert és kűzdöttünk (így többes számban, valójában szegény Beike küzdött én meg rohadtul együttéreztem vele) egy vesegörccsel.
A reptéren se személyi, se covid kártya, se kitöltött mijafaszom nem kellett, igazából 2 db. beszállókártyával kijutottunk.
A reptérről egy busz visz be a kp-i pályaudvarig, ami gyönyörű. Magamtól is megnéztem volna, de Zember a lelkemre kötötte, hogy fotózzak!
Fotóztam.
Onnan metróval mentünk a Dóm-ig és utána, már csak gyalog.
Ettünk reggelire egy croassant egy kv-val és felfedeztük a várost.
Az olasz pasik sármosak. nem kicsit.....nagyon!
Valószínű, hogy a külvárosban itt is vannak munkás gatyában meg kordban, de a belvárosban szűkített öltöny, némelyiken még mellény is. Nyakkendő, frissen vágott frizura, szóval csinosak.
Csatangoltunk a hangulatos kis utcácskákban, ebédeltünk kézzel készített tésztát és bivaly mozzarellát (ez előtt az étterem előtt álltak a legtöbben. Igaz, csak ennek az étteremnek az ablakában ült a néni és sodorgatta a tésztát :-)
Ettünk fagyit (nem volt jó, de legalább drága volt)
És próbáltunk 3 millás gyűrűt!
HOPP....leírtam, hogy próbálTUNK????? Én ott sem voltam! Beike próbálgatta a hatvan akárhány darab gyémánttal kirakott gyűrűt és meg izzadtam mellette és a seggemet is összehúzva görcsöltem, hogy nehogy leejtse, nehogy kipiszkálódjon valahogy egy kő, mert nem a Kiskorú, hanem még az unokám is törleszteni fogja!
Szóval jól sikerült nap volt.
