Anyu megkapta a 3. kemót. Túl van a felén és szerencsére nagyon jól viseli.
Bár 2-3 nappal utána szegénykémnek mindig fájni kezd az összes izülete. Sosem panaszkodik, nem szokott fájdalomcsillapítót bevenni, de ilyenkor vesz be. Fáradt és pihen.
Felhívtam, hogy főzök valamit-most indulok vásárolni- mit enne.
Nekem mindegy, amit főzöl azt eszek.
De Anyukám, nekem is mindegy, azt csinálok, amik kívánsz.
Nem kívánok semmit, bármi jó lesz, ha nem nekem kell megfőzni.
Oké, akkor rebarbara krémleves lesz (isteni lett meggyel) és lecsó.
Azt én biztos nem, utálom mint, a szart.
Na itt robbantam fel!
Ez már az X. alkalom, hogy huzakodunk, de mit ennél, de mondjad, de csinálom....................mindegy, bármi, jó, mindent megeszek................nnnna azt biztos nem, MERT UTÁLOM MINT A SZART!
Ettől a mondásától kivagyok.
Akkor is megértem, ha azt mondja, hogy nem szeretem.
Vagy nem kívánom.
Különben meg nekem mindegy.