Tartottam magam és nem sírtam, pedig Angi annyira zokogott, hogy összeszorult a szivem.

Megláttam Gáborkát, akit vagy 20 éve nem láttam- tiszta Öcsi. Átölelt szorosan és én is csak kapaszkodtam belé.....akkor picit könnyeztem.

Majd az út előtt megszólalt a zene..

Zoli tememtésén is ez a dal szólt. Felnéztem az égre, tele volt felhővel.....és akkor sírni kezdtem.

Tudom, hogy onnan néztek és együtt voltak.

Hiányzol Muci!

 

Szerző: Mókusélet  2022.08.13. 14:59 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr7117893055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása