A legrosszabb a csend.

A csend, amit a többiek "csinálnak". Nincs ugatás, nincs hiszti, csak gubbasztanak csendben. Bogyó nem akar enni.

Suzy egész hétfő délután szaladgált a lakásban, majd megtalálta Viki sünijét és befeküdt mellé a kosárba.

Látva őket, már máshogy csinálnám. Hagynom kellett volna, hogy utánunk ők is elbúcsúzzanak Vikitől, le kellett volna tenni a földre, hogy megszaglásszák........de eszembe sem jutott.

Reggel hívtam a Noét és elmondtam mi történt. 10-re mehettünk, már vártak minket. A teste mellé betettem a sünijét, hogy elkísérje az utolsó útjára.

Részvétet kívánt az ott lévő ember és bevitt minket egy helységbe, ahol a krematórium volt. Egy kis asztalra letettük Vikit és kaptunk időt elbúcsúzni.Levettem a kis ruháját, mert nem maradhatott rajta.

Mikor elengedtük, betették a dobozba......és elindították.

Mi kiültünk egy padra, gyertyát gyújtottunk és sírdogáltunk.

Hiszek a szivárványhídban, és abban, hogy még találkozunk.

Végül megkaptuk a hamvait egy pici urnában. Elvisszük majd az erdőbe. Arra gyönyörű tisztásra, ahonnan belátni az egész környéket. Ahol őzikék szaladgálnak, hisz találkoztunk velük.

Ott fogjuk elszórni, hogy szabad legyen...........amilyen mindig is volt!

.