Öngyilkos lett.

Mikor megtudtam, percekig zokogtam, pedig nem álltunk közel egymáshoz.

De átérzem a problémáját.

Év eleje óta tudjuk, hogy megszűnik a munkahelyünk. Azóta hetente újabb infók jönnek.

Megkapjuk a végkielégítést.

Megkapjuk a felmentési időre járó pénzt.

Nem kapunk felmentési időre semmit (törvény szerint jár)

Nem kapunk végkielégítést.

Átvesz minket egy cég ugyan ezekkel a feltételekkel (bér, juttatások)

Átvesz minket egy cég, de a bérünk 80%ával

Ha nem fogadjuk el az ajánlatot, az olyan, mintha mi mondanánk fel, nem kapunk semmit.

Nem mindenkit vesz át.

Akit nem, annak kifizetik a törvényben előírt juttatásokat.

Nem, mégsem fizetik.

Ilyen körülmények között dolgozunk. Hatalmas a stressz, mert mi lesz velünk? Akinek 2-3 éve van a nyugdíjig, az kell az új cégnek? Ha nem, kell-e egyáltalán valahova.

János idegösszeroppanást kapott és kórházba került. Lefogyott, táplálták.

Majd 2 hete megjelent és újra munkába állt. Beszéltem vele, megsimogattam, megmondtam, hogy örülök, hogy itt van.

Tegnap este feladta.

Nem bírta a nyomást. Még nem volt 60 éves!

Rohadt élet!