40...........szörnyű leírva látni, hát még megélni. Mikor az ex. elment egy net-es portálon nézelődtam, hogy mit hogy is csináljak,hogy a gyerekem a legkevésbé sérüljön. Beszéltem gyermekpszichológussal és sok olyan szülővel (férfival nővel vegyesen) akik már átmentek ezen. Akkor az egyik pasi azt írta nekem: Mi a fenét akarsz? 40 vagy lassan (még csak 37 múltam) szedd össze magad,mert már senkinek nem kellesz......vagy valami ilyesmit. Nem is volt cél egy darabig a társkeresés, csak túl akartam élni azt az időszakot, de azért sziven ütött!
Aztán elémtoppant a szerelem. Teljesen más volt, mint amire emlékeztem! Az elsőnél 18 voltam, most meg 38. Felnőtt fejjel megélni ezt az érzést félelmetes és csodálatos egyszerre. Először el sem akartam hinni. Én kellek? Öregebb vagyok, némi plussz kilóval, csíkos a hasam, narancsbőrös a combom. Rettegtem..........és ő kivárta. Kivárta, míg kibújtam a csigaházamból és végre mertem vele találkozni. ÖRÖKKÉ HÁLÁS LESZEK NEKI AZÉRT, HOGY AKKOR TÜRELMES VOLT VELEM.
Közelgett a szülinapom. Éreztem, hogy készül valamire.
Bejött a munkahelyemre és elindultunk. Tavasz.......a kedvenc évszakom. A belvárosba vitt, a Bazilika mellé. Szégyen, de még sosem jártam arra. Persze a Bajcsy-n már elmentem többször, de sosem sétáltam az utcákon, nem láttam teljes pompájában ezt a hatalmas épületet.
Oda vitt vacsorázni egy indiai étterembe. Meg voltam hatva. Még sosem kaptam senkitől ennyi figyelmet. Forgattam a fejem, biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb előbújnak a csajok vagy a családom. Persze észrevette és bizonygatta,hogy csak ketten leszünk.
Aztán egyszer csak nagy zavartan elővett egy kis dobozt.
Nem emlékszem pontosan,hogy mit mondott, de felpattintotta a tetejét és feltette a kérdést:Hozzám jössz feleségül? A vérem a fülemben lüktetett. Soha még senkit nem szerettem ennyire. Nem volt velem ennyire figyelmes senki..........de nem hiszek már a házasság intézményében. 1 hónapon belül lesz mindkettőnk válópere. Az ő házassága 2 évig tartott, az enyém 20-ig. Volt papírom és felrúgták. Nem jelentett semmit az ex-nek, hogy egyszer azt mondta jóban-rosszban......Már nem hiszek abban, hogy egy papír összeköt..........és NEM-et mondtam. Míg élek bánni fogom!
Ha visszatekerhetném az idő kerekét megtenném és belekiabálnám a VILÁGBA, ott a Bazilika mellett, hogy mindenki hallja, hogy IGEN!
Veled szeretném leélni az életem........de nincs időkerekem.
Láttam a csalódást az arcán. Szégyeltem magam.
Mondtam, hogy én papír nélkül is boldog vagyok veled és 20 év múlva is melletted szeretnék ébredni,de éreztem, hogy ez neki nem az igazi.
Mikor 5 hónappal később ültünk a konyhában, ő nem nézett rám és azt mondta, ha akkor azt mondod, hogy igen, de majd csak 1 év 5 év vagy 10 év múlva akkor boldog lettem volna. De a nem nagyon fájt.
Fájt nekem is,  és fáj most is........de már nem tudom visszacsinálni.
Lehúztam a gyűrűt az ujjamról és a kezébe adtam.
Sírni kezdett és én is.
Mikor elment letette az asztalra.
.....és én azóta is hordom. Mert sokat jelent nekem.