Ennyi!
Tuti biztos!
Lent vagyok!
Ez a gödör alja. Nincs lejjebb.........nem lehet lejjebb!
Halogattam, amíg bírtam, de a napok mennek és vannak dolgok, amiket muszáj megcsinálni.

Elővettem a Karácsonyi dekorációkat.
Kitettem az ablakba a világítást, hogy a Jézuska tuti idetaláljon. A biztonság kedvéért a konyha ablakba is egyet.............nehogymár, ha rossz irányból jön ne találjon ide,mert nem látja a fényt!
Meggyújtottam néhány mécsest, narancs illatú olajat csepegtettem rájuk és becsomagoltam pár ajándékot.
Aztán kettőt feltettem a Kiskorú szekrényének a legfelső polcára. Bedugtam jó mélyre és még egy könyvet is elé tettem, hogy ne lássam. Az egyiket Dugónak vettem néhány hónapja. Van néhány vele korú gyerek a családban, de nem tudom nekik adni. Nem rájuk gondoltam mikor vettem.
 
Aztán megírtam a levelet. Készülök már rá egy ideje, de rájöttem, hogy sosem lesz könnyebb. Sosem lesz egyszerűbb.
Kicsinek áprilisban van a szülinapja. Lefoglaltam egy utat. Egy hosszú hétvégét akartam Vele Párizsban tölteni. A szerelmesek városában.
Én már jártam ott.
Meg akartam neki mutatni a Montmarte-t. Hallgatni Vele a kíntornást és nézni körülötte a festőket. Végigsétálni a kivilágított Szajna parton egészen a Notre Dame-ig...........és felmenni Vele az Eiffel toronyra.Szerettem volna megmutatni neki fentről a Világot. Elmondani, hogy ennyit jelent nekem. Az egész világot...........még akkor is, ha nemet mondtam.

Lemondtam az utat.
 
Elvittem Anyut masszőrhöz. Tháj masszázsra.Még sosem volt ilyen helyen, és tetszett neki. Ott feküdtem a szivacson, a lány nyomkodta a lábam és akkor kibuggyant belőlem! El kezdtem sírni. Persze észrevette, rátenyerelt a combom egy pontjára és nyomva tartotta, amíg elállt a könnyem. Össze kéne szednem magam. Magam miatt! Már én is utálom magam, hogy így viselkedem.
 
Lemostam az erkélyajtót. Anyu rámszólt, hogy koszos és nem ártana rendbe tenni. Mondtam, hogy tudom, de eddig nem vitt rá a lélek. Rajta van egy tenyérnyom. Ha süt a nap, pont látszik...........ha nem akkor is. Rámnézett, könybelábadt a szeme és nem forszírozta tovább.Azt hiszem az egy kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam anyut sírni.
Este nekiestem, és jól lecsutakoltam.

Anyutól kaptam egy csokit, hogy reggelre ne legyen üres a csizmám.
A gyerek ablakába betettem a csokimikulásokat pedig inkább virgácsot kellett volna. Bár az is igaz, hogy amekkorát érdemelne, akkorát nem gyártanak.
............és még csak szombat este van.