Tegnap megtudtam, hogy nem vagyok az anyám lánya. Sőt kiderült az is, hogy valószínű Manna és anyu vér szerinti rokonok. Konkrétan rá fogok kérdezni, hogy volt-e egy nem jelentős, de feledhetetlen du-ja Manna apjával :-)
10 perc eltéréssel leírták nekem szinte szóról-szóra ugyan azt. Anyu kicsit finomabb volt, sőt ő hozzátette azt is, hogy "én sajnálom és szeretem azt a marhát, DE...."
Szar érzés, hogy valakiről , akit te szerettél és akire felnéztél és TÖKÉLETESNEK láttad, arról 3 különböző ember mondja azt, hogy GYÁVA.
.......és most megint fáj a lelkem. Magam miatt. Mert én nem ilyen vagyok. Én vagyok az a hülye lúzer, aki ha 6* megbántják, hetedszerre is visszamegy segíteni. .... és most nem segítettem. Telefonáltam egyet, és ennyi.
Meg kell tanulnom NEM-et mondani. Mónikához fogok továbbképzésre járni :-)
