Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!. . . Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?. . . Amit nem lehet elmondani.
Keresés
Friss topikok
Rebelde:
Ügyes vagy! Örülni fogsz hidd el :) (2019.03.09. 12:45)Elkezdtem
Én aki Adrian Mole Minden kínszenvedésein nőttem fel, még úgy tudtam, hogy a szeretet napja ez. Az angolszász országokban vicces képeslapokat küldenek egymásnak az emberek. Gyerekek a tanároknak, barátok egymásnak. Nem csak a szerelmesek.
Nálunk ez is ki van hegyezve a szerelemre. Az újságok, a tv, rádió csak azt szajkózza, hogy vedd meg a szerelmednek, vidd el ide, menj el wellnesre stb.
Lehet, hogy most azért fáj, mert nincs mellettem senki.
Még nem vagyok kész rá……….
Tavaly ezen a napon esett a hó………..és mi nyárigumival, a vadi új autóban ülve mentünk Valentínozni.
A kivilágított Bazilika alatt álltunk meg egy kis panzióban. Sosem láttam még olyan szépnek semmit!
Idén csak a Kiskorúnak vettem egy kis ajit és megpróbálom nem végigbőgni a napot, mikor csöpögős számok szólnak a rádióban.