Nem is tudom..............minden olyan hirtelen történt, olyan gyorsan.
Először csak egy sms-t kaptam, hogy jó volt velem táncolni, aztám már egy e-mailt is.Majd egy szombaton azt, hogy beszélni szeretne velem.
Leültünk.
3 hónap kellett neki, hogy rájöjjön, hogy egy idióta volt. Hogy megértse, hogy egy gyerektől nem lesz boldog...............viszont nélkülem boldogtalan. Nem tud magyarázatot adni, talán csak azt, hogy bántotta, hogy nem-et mondtam, fájt az, hogy ki tudtam mondani, hogy keressen egy olyat, aki szül neki.
Egy héttel később meghívtam egy wellness hétvégére.Gondoltam oda megyünk, nem kell törődni semmivel csak egymással, átbeszéljük a dolgokat, ki hogyan képzeli el a jövőt. Ehhez képest már péntek este borult a terv!
Egyszer csak elővett egy kis dobozt és azt mondta: tudom, hogy mi a véleményed a házasságról. Tudom, hogy egy kapcsolat nem attól erős, hogy van róla papír, de nekem sokat jelente, ha viselnéd ezt a gyűrűt, mint a menyasszonyom.
Köpni-nyelni nem tudtam! Én, aki arra készültem, hogy majd hetekig találkozgatunk vagy nem is tudom mire igazából, most ledöbbentem!
Aztán azt mondtam, hogy IGEN!................és egy mázsás kő gurult le a szívemről.
Rájöttem, hogy az én életemért csak én vagyok felelős.
Nem érdekel mi lesz 10 év múlva!
Nem akarok azzal törődni, hogy majd ha én meghalok, akkor a gyerekem hogyan jut az örökségéhez!
Nem élhetek már most úgy, hogy mi lesz majd HA...
Ha mégsem jön össze..........
Ha elválunk...........
Ha.....
Most akarok élni és nem fogom a boldogságomat azért eldobni, mert mi lesz HA!
.............és nem érdekel ki mit gondol róla!
