Nemrég egy „látó” ember rátette a kezét a kezemre majd behunyta a szemét.
Én megmerevedtem, vártam…..aztán valahogy felengedett bennem a feszültség. Ekkor rám nézett és azt mondta: engedd el azokat a dolgokat vagy embereket…akik nem fontosak……vagy akiknek te nem vagy fontos.
Zavarba jöttem, nem értettem majd magyarázkodni kezdtem.
Azt mondta: ne mondj semmit, csak gondold át!
Este rájöttem, hogy én vagyok a „nemfontos”.
Így kisbetűvel…….mint nemecsek ernő.
Nem fontos,hogy én mit gondolok,mit akarok, velem hogy van megállapodás….ez felrúgható.
Nem fontos, hogy hogyan érzem magam, úgyis megoldom-mert, erős vagyok - a fontos az, hogy miattam ne változzon-, ne adj ég- elmaradjon egy program, egy meeting vagy bármi.
Én vagyok a nemfontos, aki úgyis mindig ott van ,mindig megbocsájt, mindig megoldja.
Nemfontos a munkám, az, hogy azt hogyan végzem….........néha ugyan jól jönne egy visszaigazolás….de az nemfontos.
