Szeretném….ha végre nyugalomban telne egy Karácsony. Ha a két tesóm kibékülne és együtt…úgy mint régen…ülnénk az asztalnál, beszélgetnénk és ennénk Anyu elmaradhatatlan zserbóját.
Ha Anyu miattuk nem dolgozna minden nap Karácsonykor, hogy ne fájjon neki, hogy az egyik nem jön el…..még ilyenkor sem.
Ha Kiskorú végre komolyabban venné a tanulást, ha nem a kettes lenne a cél és ha megkérdem ne az lenne az első válasza,hogy nem én voltam.
Másrészt szeretem,hogy ilyen. Hogy néha bújik, hogy átölel mikor a konyhában vagyok - én bebújok a hóna alá-és azt suttogja:szeretlek anyukám.
Ha néha megmondanák a fiúk mit főzzek hétvégére. Ne nekem kelljen kitalálni, agyalni,hogy mit ennének.
Szeretnék idén végre elmenni nyaralni. Pihenni, semmit csinálni egy egész hétig. Csak lófrálni a tengerparton, nézni ahogy a homokba nyomódott lábam nyomát elsodorja a tengervíz.
Egyszer szeretnék az utcán szilveszterezni. Őrülten fújni a trombitát,konfettit dobálni és végigbulizni az éjszakát.
Jó lenne több időt tölteni a barátainkkal, találkozni rég nem látott ismerősökkel.
Erősnek lenni mikor kell, döntéseket nem halogatni.
A munkámban szeretném ha nem lenne változás…..lesz…..de szeretném ha ez könnyektől mentesen menne végbe. Utálom, hogy tizen év után kollégáknak el kell sunnyogniuk,mintha bűnt követtek volna el. Szégyen ez….ránk nézve is.
Szeretném, ha több időt töltenénk együtt. Ha megbeszélünk valamit az úgy lenne……ha rendbe jönnének a dolgaink. Ha boldogak lennénk és egészségesek….….és a szeretteink is.
Ha tisztességes munkával szépen meg lehetne élni.
Ezt szeretném…..semmi mást.
