Ha nem így lenne, értenénk egymást.

Nem baj az, ha meló után beül az ember párja egy kollégával kv-zni, vagy meginni egy sört...de miért nem lehet szólni?

Figyelj Kicsim, ez van, kb. 1/2 óra-óra és megyek.

Ok. érezd jól magad...és ennyi.

Nem nézegetem 10 percenként az órát, hogy úristen mi történt?

Feltekeredett egy fára?

Baja van?

Rosszul lett? Most veszik ki a veséjét?

Kicsi hétvégén zumba oktató lett.

Hetek óta másról sem lehet vele beszélni, lelkes, készül. :-)

Büszke vagyok rá, drukkolok Neki, hogy sikerüljön beindítani egy lelkes csapatot.

....de megint összevesztünk.

Szombat reggeltől vasárnap este 6-ig tartott az oktatás.

Egész hétvégén egyedül voltam, de elfoglaltam magam, pakolásztam, leszedtem a fát ilyesmi.

1/2 7 felé már vártam, hogy csörög.

Kijöttünk, tusolok és megyek.....de semmi.

7-kor gyomorgörcsöm lett. 2 percenként néztem az órát, pánikba estem.

Mit csináljak?

3/4 8-kor hívott.....jaaaa, ő hazavitte Imolát és most indul.

Nem az a baj, hogy hazavitte................. örülök, hogy beszélgettek.........az a baj, hogy a 1,5 órás idegeskedést megspórolhatta volna nekem, ha küld egy sms-t.

Ilyen vagyok.

Féltek mindenkit....azokat meg nagyon, akiket szeretek.

Őrült nagy hiba?

 

Szerző: Mókusélet  2011.01.10. 12:23 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr292573835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása