Folyamatosan fáj a gyomrom. Éjjel sokszor arra ébredek, hogy „üt” a szívem. Felriadok és üldögélek a néma csendben.
Ez a legrosszabb az egészben.
Csend van.
Kiskorú sokat van az Ex-nél és a lakás meg néma.
Nem szuszog senki. Bár jobb így….mégis rossz.
Apát ma elbúcsúztattuk. Nem akart vacsorát, nem akart könnyes távozást….így összejöttünk mindannyian 2 percre. Adtunk neki egy képet meg némi piát és annyi.
Engem külön behívott. Elmondta mit hol találok, hol érhetem utol (mintha magamtól nem tudnám) majd azt mondta „jó volt együtt dolgozni”.
Kibírtam bőgés nélkül.
Kedden jön az új.
Nő.
Még sosem volt női főnököm………majd meglátjuk.
Tegnap felhívott valaki. Mókus…ha menned kell, ne keress….kellesz nekem.
Így „picit" talán könnyebb.
Nyugdíjpénztár....maradjak?..................menjek?
Elolvastam ezer jogszabályt, egy csomó kalkulátort töltögettem....elvárt hozam.....mennyi lesz a bérem.....kristálygömböm meg nincs.
Mit csináljak?
Hagyjam elveszni a pénzem vagy mondjam azt, hogy menjetek a fenébe és ezzel lemondok a majdani nyugdíjamról?
...és ha változik a jogszabály?
...és ha mégsem mehetek majd el 40 év után?
...és ha nem lesznek fiatalok, akik kitermelik nekem?
...és ha.......döntsek így okosan.
Fáradt vagyok. Egyrészt a nem alvástól, másodszor az idegtől.
Rám férne egy pihenés.
Meg lett nekem igérve-oly sok mással együtt, hogy elmegyünk- de sosem volt rá idő.
Még egy hétvégére sem.
Most van időm.
