Épp ültem a sarokban és próbáltam nem megfulladni a vízipipától. Finom almás illata volt, de minden alkalommal köhögő roham jött rám, ahogy próbálkoztam.
Pedig próbálkoztam! Nagyon!
Egyszer csak lehalkult a zene és játszani kezdték a Happy Birthday-t.
Jöttek be a csajok egy hatalmas tortával, rajta 25-ös gyertya és egy tűzijáték. Körbe néztem, hogy kit ünneplünk.
Sötét volt a teremben, csak ez világított…………és mindenki engem nézett.
Oda mentem…..egy marcipán tábla volt a tortán rajta a felirat: nemrég múltam 25.
Bőgni kezdtem.
Ott állt az a sok ember körülöttem, a többséget nem is ismerem.
Meggyújtották a kívánság lampiont….és az felszállt. Nem is lehet szavakba önteni, hogy mit éreztem.
Egy olyan lány sütötte a gesztenye tortát, akivel hónapok óta nem találkoztam….és akit csak futólag ismerek Niki zumbájáról. Eljött, hogy engem ünnepeljen.
Kaptam egy nagy zsákot, meglepi lufikkal. Mindegyikre felírtak valami kedveset.
Aztán persze mindenkivel inni kellett, úgyhogy a vasárnapomat senkinek nem kívánom!
Egész este szótlan volt. Nem pörgött, mint máskor.
Hajnalban azt mondta, ne hívj taxit…….hazaviszlek.
Hetek óta készülök, hogy beszéljek Vele…..de nem tettem eddig. Nem tudom mit mondjak.
A kocsiban azt mondta:
A múltkor, mikor azt mondtam kedvellek………komolyan gondoltam.
Aztán azt mondtam: jó Veled……..azt is.
Most mondhatnám, hogy szeretlek, de te egyre jobban bezárulsz. Mitől félsz?
Ott ültem és a gombóctól alig bírtam szólni: attól félek, hogy bántani fogsz.
Rám nézett……….ha, kell elengedlek mondta...................és nem szólt többet egész éjjel.
