Van úgy, hogy egy illatról, egy zenerészletről vagy csak egyszerűen „valami”-ről bevillan egy emlék.
A héten egyik este ültünk egy vendéglőben a Hősök terén. Bár május van, igazi nyári éjszaka volt.
Lüktetett a város, az autók kerekei csikorogtak, dudáltak, messziről valami zene is hallatszott.
Telt ház.
Minden második asztalnál vízipipát szívtak. Az illata ez az édeskés semmihez sem hasonlító illat betöltött mindent.
Egyszer csak jött egy szellő. Megborzongtam.
Valahogy eltompultak a hangok és én tengerzúgást hallottam. Jött egy illat…..vagy csak valami hasonló….hínár szag………….ahogy sétálunk a sötétben térdig vizesen, mert kicsaptak a hullámok.
Vihar volt a tengeren, néztük a villámokat……és rajzoltunk a homokba.
Nem tartott sokáig, pár másodperc…..talán egy perc. Amilyen gyorsan jött, olyan hamar vége is lett. ….
 
Szerző: Mókusélet  2011.05.27. 14:37 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/2936698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása