Péntek este volt Szent Iván éjszakája.1 hónapja készülünk, tanár, ruha , smink kislóf@sz....erre a salsások rászerveztek egy házi bulit.
Nem baj, itt fellépek, alapozok, átmegyek.
6-kor jött egy levél. Ültem, olvastam és nem hittem el.
„…..És ezennel el is búcsúzom a bandától. Nem veszek részt a továbbiakban sem a bandázásban sem az órákon…….. Mostanában nem alakulnak úgy a dolgok a házasságunkkal kapcsolatban, ahogy azt én tavaly az esküvőnkön elképzeltem. Ezért úgy döntöttem, hogy életem lassan nagyobb részét…..lezárom. De legalábbis megpróbálom :). Ehhez minden akadályozó és nehezítő tényezőt kiiktatok az életemből. Sajnos ebbe beleestek Ti is.”
Fiatal pár. Tavaly a tábor előtt nem sokkal volt az esküvőjük. Az egyik este eltáncolták, amit a lagzira betanultak…..és most ez. Kedden még együtt buliztunk.
Egész hétvégén rajtuk agyaltam.
Miért adják fel?
Miért az egyszerűbb utat választják?
Azt gondolom, hogy kitartatni, küzdeni, helyrehozni nehezebb……………de hosszú távon mindenképpen megéri…………………………… csak azt látom, hogy nincs hosszú táv.
Odébb mennek, mert úgy egyszerűbb………lehet………..de mi lesz így?
Mi nem igaz? Tavaly, mikor azt mondták veled akarom leélni az életem?
Vagy ez?
Hogy múlik el ennyi idő alatt valami?!?
Mindenki sérül, de nem baj jön egy új, jobb, szebb…..fél évre egy évre aztán megyünk tovább.
