Lehet, agyon ütni sem tudnak…remélem így van.
Érdekes…………… nem féltem, kicsit sem. Még csak nem is izgultam.
Egyetlen dolog volt, amitől rettegtem, hogy kitolnak és sírni fogok….és „hülyeségeket” fogok beszélni.
Féltem.
Féltem,hogy keresni fogok valakit.
Hogy anyu szembesül vele, hogy az elmúlt 1 évben nem telt el úgy nap, hogy ne sírtam volna.
Mikor betoltak a műtőbe már várt rám a Doki meg az altatós és egy asszi. Nekik is mondtam,hogy ne haragudjanak, ha össze-vissza fogok beszélni. Altatós csaj azt mondta, hogy Ő altatás nélkül is szokott hülyeségeket mondani és különben is köztünk marad bármit mondok. Aztán az altató orvos odajött és azt mondta meglepit hoztam magának. Általában zenére műtünk van klasszikus, lehet Cher is kérni, de magának ezt hoztam: és elővett egy Buena Vista Social cd-t. Annyira kedves gesztus volt tőle!
Úgyhogy son-t hallgattam kb.20 másodpercig............................. aztán teljes sötétség.
3 felé arra tértem magamhoz, hogy bökdösnek, Mókus vegyen levegőt! Mókus fordítsa el a fejét. A „normális „ 43-as pulzusom leesett 35 körülre így oxigénre kötöttek és monitort kaptam. Szegény anyu egész du. piszkált felváltva a nővérrel.
3 órát voltam bent….úgyhogy most már BÁRMI jöhet, mindennel megküzdök.:-)
