Megint végighallgattam, hogy bármi történik, számíthatsz rám. Nem hagylak egyedül.
Annyira ….nem is tudom mi kavarog ilyenkor a fejemben.
Számíthatok? Most? Amikor lehetett volna cserben hagytál, de most számíthatok.
A pasik egy része megpróbál a szavak mögé bújni. Lehet el is hiszik….de hogy mögötte nincs semmi, az biztos.
Ex elköltözik.
Úgy volt, hogy az országból is, de csak 200 kilométerre.
De bármi van, ő jön…nekem csak egy telefonomba kerül és felszalad.
Elküldöm a következő szülőire vagy fogadó órára. :-)
Persze már csak akkor szólt mikor nem volt vissza út-nem mintha vissza tartottam volna-és tőlem várja a megoldást, hogy nyugtassam meg a lelkiismeretét, hogy fogom bírni egyedül.
Most kezd azon agyalni, hogy hogy fog találkozni Kiskorúval.
Hol?
Ha itt felszámol mindent, feljön leviszi visszahozza lemegy több mint 800 km.
Úgyhogy oldjam meg.
Hát barátom van vonat, ha Kiskorú akar látni felül és lemegy.3 óra oda 3 vissza.
Hányszor fogja megtenni?
Nem is tudom mi lesz, de egy a lényeg….SZÁMITHATOK RÁ!
Jó ezt tudni.
Szerző: Mókusélet  2011.11.09. 07:32 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr723359163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása