Konkrétan egészen kicsi.

Mondhatni apró.

Tegnap Kiskorú Töriből szóbelizett.

2 hónapja tudja, hogy írásbeli és szóbeli is lesz magyarból és töriből.

Jobban mondva én tudom 2 hónapja, neki már év elején szóltak, SŐŐŐŐŐT el is kezdték kidolgozni a tételeket. Márhogy a többiek, mert az én csemetém borjú szemekkel nézett rám, mikor szülői után kérdőre vontam, hogy mond te nagyon hülye nem kéne a tételeket kidolgozni?

Először meglepődött, hogy milyen tételeket?

Majd mikor beleordítottam az arcába, hogy azokat te Isten átka amiből kiérettségizni fogsz és majd jövőre meg nagy érettségizni, akkor jól besértődött, hogy nehogymár.

Anya ez a XXI. század, majd letöltöm a netről. 2 db. tételt nem talált. Mondtam, hogy nem annyira sok az, ülj neki és dolgozd ki, de közölte, hogy szerinte ami nincs a NET-en azt nem lehet számon kérni oszt jónapot!

Szóval ma reggel bement, húzott egy irodalom tételt, rá nézett és közölte hogy na ez az egyik, amit nem tudok. Tanár jó fej, nem baj húzz egy pót tételt.

Húzott, na ezt meg még nem is láttam sosem, úgyhogy kedvesen elköszöntek tőle és 20 perccel azután, hogy bement már a hazafelé tartó villamoson ült.

Ffelhívtam anyámat, hogy a gyerek még 10 percig elérhető, mert utána kinyírom és hirtelen felindulásból a sínek környékén ott a susnyásba el fogom ásni a k@ anyját!

Persze anyukám rögtön ordított, hogy mit csinált az az ártatlan és biztos én vagyok a hülye.

Szépen elmeséltem, hogy az ő szeme fénye megint mit alakított, erre anyukám csak ennyit mondott:

igazad van Kislányom! A k@ anyját!