Januárban egy átbulizott hajnalon Hajni egyszer csak azt mondja: Haló emberek, lemegyünk pünkösdkor a Keszthely maratonra?

 Végig gondoltuk, nincs program………. akkor menjünk.

Jó buli lesz, a tesóm szokta szervezni, regisztrálok.

Na itt akadtam fel, hogy haló haló álljunk meg. Mire is kell regisztrálni?

Hát a futásra-jött a válasz.

Néztem nagy kerek szemekkel: Hajnalkám életem Te tudod azt, hogy a maraton 42 kilométer vazze????

Rögtön megnyugtatott, hogy ne aggódjak, nem egyedül kell lefutnom, hanem váltóban.

Mondtam, hogy amennyiben 20-an váltjuk egymást, akkor is elgondolkodom rajta de leginkább azt bírnám elképzelni, hogy szépen leterítem a pokrócomat fűbe, kicsomagolom a kis szendvicset kisüdítőt és majd tapsolok,mikor befut a  csapatom.

Mondta, hogy 4-es váltók lesznek és ne csináááájjjjam mááááár, jóóóóó lesz!

Rá néztem:mond csak életem, te mennyit bírsz lefutni?

Kihúzta magát: Én???? Én 500 métert, de májusig felszívjuk magunkat!

Mondtam, hogy mindenben támogatom, masszírozom a lábát, viszem a kulacsát, mentálisan ott leszek a felkészülés alatt, de ki van zárva, hogy én fussak!!

Ez az a sport, amit egyszerűen indokolatlannak tartok!

Régen futott ember, szólt jön az ellen meneküljön ki merre lát!

 De most? Felhívom oszt jóvan!

Hajni április végén rájött, hogy átadja a lehetőséget a fiatalabbaknak.

Szóval lementünk Keszthelyre.

4 nap kaja-pia-tombola.

Szamba dobosok,eszméletlen hangulat a főtéren, közel 1000 futó.

A Suhanj velem alapítvány segítségével kerekes székesek is részt vettek.

Volt olyan lány, aki annyira sérült volt, hogy nem tudta egyedül hajtani a székét. Beállt mögé egy futó és végig tolta .És volt egy fiú aki lefutotta  félmaratont és csak a végén vettük észre, hogy vak.

A látó barátjával, egy madzaggal össze volt kötve a kezük és úgy nyomtak 21 kilométert.

Respect Nekik!

Este Adonisz átdobott Akarattyára a kempingbe.

Anyuék letették a lakókocsit októberig. Lehet menni phenni.

Hurrááááá!!!!