Annyira vicces…vagy inkább szomorú. Hétfő csörög a telefonom, a Belső Ellenőrzési osztály vezetője hív.
Te Mókus, mikor jössz be?
Mondom neki, hogy szerintem csütörtökön, és azt is feleslegesen, de van ott még néhány cuccom.
Erre Ő, hogy de hát zárás van!
Mi van? Ki a lófaszt érdekel? Én már nem dolgozom ott. Szépen a 2 hónapos felmondási időmet töltöm itthon, éppen főzőcskézek.
Na de hát legyek tekintettel, mert nem tudják lezárni a hónapot! Különben is én megígértem, hogy minden infót átadok.
Na itt gurult el a gyógyszerem!
Én barátom át is adtam, a vezető kolléga feleségének-akinek a munka kellett (rosszmájú vagyok, de semmi végzettséggel nulla tapasztalattal egy 9 és egy 20 hónapos gyerek mellől vették fel. Csóri csaj zokogott mikor mutattam neki, hogy mi lesz a dolga) SZÓVAL ÉN ÁTADTAM ÉS Ő ALÁ IS ÍRTA.
Szóval kérj meg szépen bassza meg, hogy segítsek és ne feszülj, mert Te húzod a rövidebbet!
Vissza vett a hangból, megkért szépen, én meg holnap bemegyek és lezárok, mert olyan jó fej vagyok!
A nagy szívem! Az visz majd a sírba!
