Több száz jelentkezőből behívtak interjúra.
Már ezen is csodálkoztam, mert még októberben pályáztam és bár nem volt a hirdetésben, hogy angol a munkanyelv, beleírtam a CV-mbe és a motivációs levélbe is, hogy nem használtam és tanulom.
Tegnap a Corinthia Grand Hotelbe mentem interjúra.
Először a szokásos IQ és logikai tesz, viszont a második része anyanyelvi.
Rohadt nehéz volt. A mai világban, ahol az emberek nagyrészt már géppel írnak és az automata helyesírás ellenőrző be van kapcsolva, elfelejtünk írni.
Nem azt mondom, hogy ez jó............mert nem az........de éppen ezért nehéz volt. 3 oldal töményen!
Aztán az interjú.
Éreztem, hogy gáz lesz.
2 francia hölgy egy 50-es és egy 60-as. A teszt alatt végig beszélgettek, ollalláztak orrhangon.
Az angoljukat alig értettem, hadartak, elharapták a mondatok végét.
Mikor kértem, hogy beszéljenek picit lassabban, mert nem értem őket, akkor még jobban hadarni kezdtek, hogy a munka nyelve az angol és ha nem beszélem elég jól, hiába vagyok szakmailag jó, sajnos nem ez az utam.
Értem, de nem értem.
Magyarországon dolgozunk, magyar kollégákkal és nem vezetőnek jelentkeztem.
Nem az lenne a fontos, hogy a helyi viszonyokat ismerjem? Hogy az itteni adó és tb szabályokat tudjam.
Hogy tudjam, kit kell hívni, ha SOS kell repjegy vagy ha eldugult a wc?
Úgy látszik nem.
:-(