3 éve, vagy talán már 4 is van….

Rekkenő hőség volt, kánikula.

Anyuék a Balatonon élvezték  jó időt.

Aztán jött az a telefon és rögtön hideg lett, fázni kezdtem és rettegni.

Rák.

Már a szó is rettenetes.

Végig csináltuk, szerencsére nagyon az elején elkaptuk, de senkinek nem kívánom azokat a heteket, hónapokat míg a Kékgolyóba jártunk.

Karácsony után Lajos krákogni kezdett és berekedt. Igyad vazze a forró italt, szopogasd a strepsylt majd elmúlik.

Nem múlt, így irány az orvos.

Van VALAMI a hangszálon.

Valami.

VALAMI.

Műtét, minden oké, irány a Balaton.

Kánikula, hawai, koktél, a víz 28 fokos a sör hideg, szép az élet.

Aztán megcsörrent a telefon: megjött a VALAMI szövettana: rák.

Rák!

Bementem a mosdóba és zokogni kezdtem. Nem lehet ez még egyszer basszus.

Nem lehet!

Megint összepakoltak és feljöttek a legnagyobb melegben.

Ma újra műtik….én meg fohászkodom AKÁRKIHEZ, hogy ne legyen baj.

És nem lesz baj!!!

Évek óta olvasom Ágit.

Végig „éltem” ahogy szerelmes lett, majd férjhez ment, megszületett a Kisfia. Néha halvány utalás volt a blogban a betegségére, de csak mikor végre személyesen is találkoztunk,akkor mesélt róla.

A terhessége alatt derült ki,hogy baj van, így megcsászározták, elapasztották a tejét és kezelni kezdték.

Mindezt ő hatalmas nagy erővel végigcsinálta.

Megtett mindent, hogy meggyógyuljon, hisz fel kell nevelni egy kisembert….akinek testvért szeretnének.

Aztán jött az újabb terhesség, a boldogság, új ház, készülődés………az egész lényéből harmónia árad.

10 napja természetes módon megszületett a kisebbik csemete is,egészséges szép. Szerelem van, boldogság, életében először szoptathatja a kisfiát, kiteljesedett az élete!

Tegnap megmondták neki, újra baj van 2 hét múlva műtik.

Ő meg küzd egy piciért egy kicsiért és a szerelméért.

Szar az élet!