Eddig….mondom EDDIG a pillanatig azt hittem, hogy a cukor az cukorrépából készül. (na jó most eltekintek az olyan úri huncutságoktól, mint pálma cukor meg kókuszcukor arany áron) Megjegyzem ez utóbbit Thaiföldön kóstoltam ott melegében és isteni.

Na szóval cukor.

Erika hívott, hogy a szomszédnak roskadozik a fája az őszibaracktól, az az igazi fehér húsú magvaváló picit szőrös. Ilyet már a mai modern kopaszbarack világban max. a Bosnyák téri piacon kapsz Marika nénitől.

Gyorsan vettem 10 kilót.

Befáradtam a hozzám legközelebb eső vásárlói egységbe és megvettem 4 kiló kristálycukrot.

Otthon barack mos, pucol (ahol lejött lejött, ami maradni akart, annak úgy kell) üvegbe tölt, rá a cukor  kis darab vanília rúd, pár szem szegfűszeg, felönt vízzel, lezár. Az üvegeket lábosba tettem, félig felöntöttem vízzel és gyöngyözve főzni kezdtem.

Régen is MINDIG így csináltam. Még Mamától tanultam, bár az is igaz, hogy legalább 5 éve nem tettem el befőttet.

Na szóval úgy terveztem, hogy 40-50 percet rotyogtatom.

Na ezt felejtsd el!

2,5 óra múlva a cukor még mindig masszív tömbként csücsült az övegek alján és meg egyre kétségbe esettebben nézegettem a barackokat.

Másnap még 1 órát rá kellett forralnom, hogy úgy-ahogy feloldódjon a CUKOR - vajon mi a lófaszból fenéből készülhetett?

Szerencsére elfogytak az üvegeim, így a nagy része másnapra maradt. Elővettem a befőttvarázst, oszt egy óra alatt lezavartam az egészet.

Úgyhogy a sült kacsához meg a libacombhoz Márton napkor tuti jó barackbefőttet fogunk enni!

...ja, és már tudom, hogy a Mama miért tett újság papírt a lábos aljára.....basszus.

Karc/rozsda a lábos alján-Mókus:  1:0