Igazából nem vártam a Karácsonyt!

Az elmúlt években nem sikerültek túl jól, és végül is, ez is csak egy nap.

Semmi különös azon kívül, hogy fát kell állítani, ünnepi kaját kell főzni, és úgy általában szeretni kell a másikat, természetesen ragyogóan kinézni a fa alatt, illatfelhőben és talpig sminkben csilli-villi ruhában,miközben sül a kacsa, fröcsög a zsír.

Zember megkérdezte, hogy milyen fát szoktunk állítani. Mondtam: semmi különös, előhalászom az ágy alól a műfát, a talpába betekergetem, betű ágat a betű lyukba teszem,mikor áll, akkor rá a dísz meg némi fény oszt kész van.

Nézett rám és közölte, hogy az nem FA!

Értem én, hogy elültetgetik a kis fát, hogy aztán nagy legyen, meg direkt fenyő ültetvények vannak, de én akkor is sajnálom, hogy kivágják és két hét után a szemetesben végzik, az áráról már nem is beszélve!

Szóval EZÉRT van műfám.

Idén élő fánk volt. Mondanám azt, hogy csúnya meg görbe, de valóban csodaszép, nem szúrós fajta.

Szépen feldíszítettük-csak pirossal-rá a fények és csudi-csudi szép! Nem....nem tettünk fel róla képet a face-re, nem pózoltunk előtte, nem osztottuk meg, hogy az első közös, de attól még van!

A menü idén tökéletesre sikerült (mondom ezt szerényen) de TÉNYLEG!

Libamáj volt lilahagymalekvárral pirítóson az előétel. Rozéra sült kacsamell vörösboros szilvakrémmel és baconbe tekert aszaltszilvával röstivel a fő és narancshab a desszert.

Anyu mindenből evett, és ezzel elmondtam mindent.

Ő képes a kínai étteremben kenyeret kérni a szaft kitunkolásához-szegény szakács azóta is pislog, nincs kenyér rizs van...nem érted? tunkolni akarok.majd rám néz: milyen szar hely ez, ahol nincs kenyér-szóval mindent megevett és megdicsért.

Aji osztás: szép volt, jó volt, rengeteg mindent kaptam. Szerintem engem még nem szeretett így senki. Készült, figyelt,csomagolt, édes volt, kedves, figyelmes......szeretem.

....................és akkor most a keser:

Modell fiú úgy gondolta, hogy a karácsonyi képeslapja az ő meztelen valósága lesz, a kocka hasával és álló farkával és elküldte nekem e-mailen.

Épp Anyuval beszélgettem, mikor megjött az üzenet, megnéztem-ez hülye konstatáltam-majd letettem a telefont és dumcsiztunk tovább.

Nem jelent semmit!

Egyszer csak az tűnt fel, hogy Zember egyre hallgatagabb, és feszült. Baj van? Nincs!

10 perc elteltével kijött utánam a konyhába és azt mondta:lehet, hogy öltözöm, hogy máshol töltsem a karácsonyt, de akkor is megkérdezem: ki az a srác, aki képet küldött Neked?

Ott álltam és néztem szegényt, ahogy remeg az idegtől-az ő helyében én is ezt érezném, de közben arra gondoltam, hogy SENKI! Az a srác, nekem senki.

Zember belépett az e-mailembe, mert egy kupont rendeltünk a gyereknek és vártuk hátha megérkezik és akkor meglátta.

Elmondtam, hogy ki ő.

Felöltözött és elment sétálni. 10 perc múlva jött vissza.

Lement a vacsi, az ajándék osztás, de végig a levegőben lógott a kimondatlan.

Mikor kettesben maradtunk beszéltünk róla.

Sírt. Azt mondta, hogy 15 éve nem sírt, de most fáj a szíve, mert azt hiszi, hogy én őt átmenetinek gondolom.

Ő velem szeretné leélni az életét és 40 év múlva is fogni szeretné a kezem. Tudja, hogy vannak meg nem élt álmaim és gyengém a kocka has. Elenged, hogy megéljem ezeket-akár a modell sráccal is-de Ő itt marad és vár!

Vár rám, mert szeret annyira, hogy ne álljon az utamba.

Hallgattam Őt és arra gondoltam, hogy engem még nem szeretett soha senki ennyire! 

Nem véletlen, hogy Őt választottam-a pici pocakjával együtt.

Úgyhogy közel az egy éves évfordulónkhoz, most érzem azt, hogy jól választottam!