Nap mint nap halljuk ezt a szót.

Tv-ben, rádióban.

Azt hiszem én az vagyok......legalább is remélem.

Nyitottnak minden esetre tuti vagyok, mert minden szart megkóstolok, minden érdekel, mindent tudni akarok.Érdekel a világ, a másik ember, az élete a gondolkodása.

Nem mondom, hogy nincs előítéletem, mert van.

De próbálom leküzdeni!

Zembernek szülinapja volt. Vettem ajit, elvittem cápát nézni, sütöttem tortát.

Ünnepeltünk!

Este azért rákérdeztem: Téged köszöntött a családod? Anyukád hívott? 

Nem szokott,jövő héten úgyis neki lesz, akkor szokta mondani, hogy Neked is.

Nem szóltam semmit, de furcsálltam.

Lehet, az én családom a hülye, de nálunk ilyen elő sem fordulhat! LÓFASZT!!! Ha engem valaki nem hív, jól besértődök!

 

Zember  egy hét múlva azt mondta: menjünk haza, rég voltam és Bor Terasz van. Tominál lakhatunk, nem kell szálloda. Ez is fura, hogy "haza" megyünk, de mindig szállodába, sosem a szülőkhöz, de ők tudják.

Péntekre szabit vettem ki. Reggel azt mondta, hívom Apát, elvisszük Őket ebédelni, Anya kap egy virágot.

Nem találkoztam még anyukával, majd most túl esünk a dolgon.

Így......1,5 év után azért már illik bemutatkozni.

Miközben tusoltam, hallottam, hogy beszél telefonon.

Kijöttem a fürdőből és állt a kés a levegőben, pedig csak ketten voltunk otthon.

Mi a baj?

Semmi!

De érzem, hogy baj van.

Oda jött, átölelt és sírva fakadt! Az egész nem tartott fél percig és össze szedte magát............és én tudtam!

Tudtam már akkor, mikor kijöttem a fürdőből.

Tudtam, csak azt gondoltam, hogy ez nem történik meg még egyszer!

Azután azt mondta: Anyával beszéltem. Ideges, gyomor görcse van. Tudja, hogy el kellene fogadnia, de nem tudja!

Itt közbe szóltam: nem akar megismerni.

Nem szólt, csak ölelt, még szorosabban.

A korom miatt!

Nem akar látni! Esélyt sem ad, hogy azt mondhassa: igen megismertem, nem szimpi, ne hozd ide többet.

Megsimogattam a fejét, azt mondtam, hogy semmi gond, elmész egyedül.Én beülök egy cukiba és eszem addig egy sütit.

Ültem én már cukiban,-csak egy másik városban-míg Kicsi az apukájához ment.

Azt is kibírtam, ez is menni fog.

Elment, megjárta 1 óra alatt megkérdeztem, hogy minden rendben ment-e (ajit nem kapott) és ennyi.

Nem beszélünk róla.

 

 

Szerző: Mókusélet  2014.09.26. 20:49 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr526731821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása