Anyu mindig nyígg, hogy Ő hogy szereti a színházat, de sose jut el, mert a Lajos nem akar, mert a Gabiékhoz nem fér be a kocsiba, pedig jajjjaj ő mennyire szereti.

Megbeszéltem vele, hogy névnapjára színházba megyünk.

Felhívtam:

-Anyukám, akkor 20-án vasárnap van programod? Mert akkor mennénk a színházba.

-Nincs, de mit nézünk meg, ki játssza, hol lesz, mi van ha nem tetszik?

Jó lesz, rohadt messze, de nem mindegy neked ha kocsival viszünk, örüjjé és kész.

Megvettem a 4 jegyet, mert Kiskorú is jönni akart, bassza meg több mint 20 000 Ft-volt.

1 hét múlva csacsogunk telefonon:

aha és mit főzöl, mert semmi ötletem sincs, nincs is kedvem, Lajos sincs itthon a kutyát meg kinyírom, mert tiszta sár minden tőle, ja azt elfelejtettem, hogy elutazunk a hétvégén nem tudok színházba menni.

Vazzeeee!!!

Tegnap telefon:

-Anyukám meg van minden papír, beszéltem az ügyvéddel mehetünk hozzá. Van valami ami neked nem jó az elkövetkező 3 hétben?

-Nem, semmi, tudok alkalmazkodni.

-Se körmös se lófaszka?

-Semmi és ne szemtelenkedj!

Telefon az ügyvédnek 20 perc egyeztetés, neki a keddek nem jók, nekem a szerdák, plusz kozmetikushoz, masszőrhöz és fodrászhoz is be vagyok jelentkezve, Bogyót is viszem fodrászhoz, nem egyszerű az élet, és az öcsémet még sem kérdeztem, akinek szintén ott kell lenni.

Nagy nehezen találunk egy PONT JÓ időpontot.

Felhívtam Anyut:

-Na akkor véssed be a naptárodba, hogy 10-én 17 órára az ügyvédnél jelenésed van Anyukám.

- 10-én? Az nem jó, mert elutazunk.

KI FOGOM NYÍRNI!