Múlt héten megismerkedtem egy hölggyel a net-en.

Kutya ügyben kezdtünk el beszélgetni, majd megbeszéltünk egy pár perces találkozót.

Szigetszentmiklóson lakik,  felugrottam hozzá.

Azt tudtam, hogy gyerekek vannak-mert a telefonban mondta- épp ezért meglepődtem, mikor egy 50-es nő nyitott ajtót. Kedves volt, beszédes.....megkérdezte, hogy kihozhatja-e a gyerekeket, hogy megnézzék Bogyót.

3 csoda gyönyörű gyerek jött ki, udvariasak, szépek, kedvesek. A legidősebb 8 éves, majd 6 és a kicsi 4.

Kiderült, hogy nevelőszülő és 3,5 éve vannak nála a testvérek.

Apuka börtönben, anyuka ki tudja hol......és nem, nem cigány gyerekek.

3 kék szemű, szöszke, érdeklődő gyerek.

Minden tiszteletem az ilyen embereké!

Akik oda állnak segíteni, nevelni, éjjel lázat mérni, orrot fújni, együtt sírni, örülni, évnyitóra menni és válaszokat adni MÁS gyerekének. Tudva ezt úgy, hogy jelentkezhetnek értük.

Csinálják ezt csendben, nem mellet döngetve..........tisztelet jár nekik!

Mint ahogy azoknak is, akik úgy döntenek-vagy a sors vagy legyen ott fent bárki is aki így intézte- hogy nem csinálják tovább a lombikot. Nem küzdenek hónapról-hónapra, hogy aztán újra csalódjanak.

Akik úgy döntenek, hogy örökbe fogadnak egy GYEREKET.

Mindegy, hogy fiú vagy lány.

Mindegy, hogy mennyi idős.

Mindegy, hogy milyen családból származik, hogy milyen a bőre színe.

Esélyt adnak egy kisembernek, hogy családban, boldogan, szerető szülők között nőjön fel.

Büszke vagyok Rád Mónikám, nagyon drukkolok Nektek, boldog vagyok, hogy a barátom vagy!