Másnap átköltöztünk egy apartmanba. Úgy indultunk el itthonról, hogy majd ott meglátjuk mihez lesz kedvünk. Átmegyünk másik szigetre csak punnyadni?

Vagy elmegyünk a Khao Sok nemzeti parkba megnézni a világ legnagyobb növényét, ami pont ekkor virágzik?

Vagy csak fekszünk a beachen és lógatjuk a lábunkat?.....na jó, ez igazából nem volt opció.

Szóval mivel nem tudtuk merre tovább, ezért csak 3 éjszakát foglaltunk a Sea Condóban.

Szép, gyönyörű, medence meg minden, de reggel 9-kor elmentünk, késő délután haza egy fürdésre és utána bele az éjszakába majd éjjel vissza, szóval nekünk nem opció a 4*.

300 méterre találtunk egy apartman házat a Ben's Haus-t, ahol szintén van medence-ezt sem használtuk egyszer sem- szép tiszta a szoba, de nem annyira csilli-villi és reggeli is van és 600 Bahttal olcsóbb.

Ezt a napot csak pihenéssel, napozással töltöttük. 

Végre nem esett az eső sem, bár nem volt szikrázó napsütés. Olyan borongós, felhős volt, de így is sikerült megégnünk, pedig 30-as cuccot kentünk magunkra. Mondjuk már értem, hogy kint miért szinte csak 50-est lehet kapni.

Este elmentünk a helyi piacra. Jól el dumáltuk az időt Anival, így későn indultunk, pedig ott akartunk vacsizni. A piac minden nap máshova települ. A helyiek tudják, mert ez igazából az ő területük. A turistáknak van a night market, ahol aztán minden szir-szart lehet kapni a hűtőmágnestől a strand papucsig.

Itt is, de az árak nyilván másak plusz rengeteg zöldség és gyümölcs árus volt kint. Már pakolásztak, mikor kiértünk. Egy bácsi kedvesen kínált valami sütivel. Megkóstoltam, aztán vettünk is. Kókuszos mangós volt és nagyon finom. Vettünk néhány itthon nem kapható gyümölcsöt aztán elindultunk kajáldát keresni.

Ani ismert egy jó helyet, így beültünk. Az egész út alatt itt ettem a legszarabb kaját!

Mivel az első 3 kajára azt mondta a helyi, hogy  hevent mádáááám , ráböktem valami rántott cuccra és egy hawai koktélra.

A koktél kék volt és olyan édes, hogy a seggem reggel tuti összeragad ha megiszom!

Azt gondoltam, hogy innen nincs lejjebb.....aztán megjött a rántott valamim.

Igazából ilyen párizsias bundában volt és gyönyörűen tálalva. Az első falatnál még azt gondoltam, hogy na...ez előfordul, a másodiknál már fenn akadt a szemem. Rántott csirkecomb porcot kaptam, mert ez itt önálló kaja és imádják. Mit mondjak? Én nem rajongtam!

Másnap elmentünk Phi-Phi-re. Nem volt tervben, de miután úgy döntöttünk, hogy maradunk végig itt a nyaralásunk alatt, mert végre jó az idő, akkor nézzük meg, amit lehet.

Rengeteget hallottunk már róla,-ugye a Part című film meg reklámot is csinált neki- annó tervben volt, hogy megnézzük, de aztán jött a cunami és letarolta.Kidőltek a fák, kopár lett stb.

De a természet csodákra képes, meg tud újulni és szebb, mint valaha.....csak a turisták!

Na azokból van rengeteg. Én is ott voltam és is megnéztem mert mégiscsak a világ egyik legszebb partszakasza stb. de azért elkeserítő.

2016-ban a király minden szigetcsoportot természetvédelmi területté nyilvánított.Mi azt érezzük belőle, hogy minden kirándulás után 400 Baht természetvédelmi hozzájárulást kell fizetni fejenként.Létre hozott a katonaságon belül egy rangerek nevű csoportot, akik szuper gumicsónakokkal vannak felszerelve és bármikor megállíthatják a hajót és ellenőrzik ennek meglétét. Phi-phi felé minket kétszer ellenőriztek, úgyhogy nem szaroznak ezzel a hajósok vagy fizetsz vagy nem léphetsz ki a partra!

Cserébe kint is vannak őrök-nem zavaró-akik nem engedik a turistákat a korallokra,a kijelölt helyen kívüli fürdésre, néhány szigeten enni sem lehet, figyelnek, hogy ne hagyj szemetet.Tehát erőfeszítések vannak.

A kirándulás...maga a csoda! a Bambusz szigeten volt az első megálló. Mintha púderben lépkednél olyan!

És a színek. Kb. 10 percenként mondtam el Zembernek, hogy milyen hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott és hogy olyan jó, hogy eljöttünk!

Utána lementünk Phi-phire, útközben a vizi cigányok barlangjait néztük meg, de mivel még most is lakott nem lehet kikötni mellettük, majd megérkeztünk a Majom öbölbe. Itt kiszálltunk, lehetett fürdeni és barátkozni :-)

Vigyázni kell velük, egyáltalán nem félnek és szemtelenek. Ami kell nekik, azt megpróbálják elvenni. Az egyik ráugrott a hátiszákomra,és rángatta és meg vissza. Próbáltam észérvekkel elmondani neki, hogy egyrészt 70 kiló vagyok, ne szarozz velem kisapám, másrészt rám van kötve nem tudod lerángatni, de leszarta, megpróbálta!

Innen a Maya öbölbe mentünk tovább, ahol felmásztunk a kilátóhoz.Persze nem tudsz olyan képeket csinálni, mint a katalógusokban....de olyan! Beszarsz!

Innen átmentünk Phhi-Phi másik oldalára, menet közben megálltunk egy helyen snorizni. Mi vittük itthonról a felszerelést, nem szeretném senki után bekapni a csutorát! Tudom, hogy a sós víz fertőtlenít, de azért mégis!

Szép, de azért aki snorizott már a Vörösben, annak nem nagy truváj.

Fürdés után ebédelni mentünk, aztán még kis séta és indultunk haza. Jó volt, hogy speed boottal mentünk, mert azért messze van.

A thai-ok lazák.

Nagyon!

400 méterre s kikötő előtt elfogyott a benzinünk.Álltunk, néztük a távolságot, hogy na és akkor most hogyan tovább barátaim, de no probléma. 1 perc múlva mellénk jött egy hajó, átadtak egy benzines kannát és már ott sem voltak!

A parton már várt minket a kisbusz, amit éppen nagyon szerelt a jóember, merthogy nem indult, de dont probléma!