Nagyon bántott, hogy nem néztem utána a jegy kérdésnek, de nagyon szerettem volna ezeket a köveket látni. Zember megoldotta, mint mindig: megyünk és kész, leszarom mennyibe kerül.Imádom érte!
Reggeli után újra vettünk egy 1 napos jegyet (37 USD-ért.....ha első nap megveszem, akkor ennyi lett volna a 3 napos) és elindultunk. Siem Rieptől kb 100 km-re van egy hegy, aminek a tetején található egy vízesés. A vízesésben a kövek vannak megfaragva. olvastam már róla, láttam egy csomó képet és nagyon vártam, hogy lássam élőben.
Mi mondjak? 40 fok és hatalmas sziklákon kellett felmászni....néha nem voltam boldog!
Viszont fent egy csoda várt!............csak kicsi. Azt hittem, hogy ez valami monumentális szemem szám eláll brutál dolog lesz.
Nem, nem az! Viszont valóban csodaszép.
Oda felé fa cölöpökre épült házakat láttunk és mindegyik előtt hatalmas üstben főztek valamit a helyi asszonyok. Visszafelé szóltunk az emberünknek, hogy álljon meg, mert szeretnénk megnézni.
Ahogy leszálltunk a néni felnézett, mosolygott és azonnal adott kóstolót. Ledarálják egy spéci szerkezettel a cukornádat és a kifolyt lét elkezdik főzni. Először elpárolog a nedvesség tartalma, majd karamellizálódni kezd.
Mikor jónak ítéli, kis formákba önti, majd tízesével csomagolja őket. 1 USD-ért kaptam egy csomót. Isteni finomak.
Haza felé még bementünk 5 vagy 6 romos templomba. Ez az igazi Angkor arca. Itt még nem indultak meg a rekonstrukciók,így eredeti pompában láthatók az épületek. Elmentünk egy olyan helyre, ahol egy hatalmas tó vette körül a romos épületet. Csináltak madár leseket, le lehetett ülni picit elmélkedni és nézni a tavat az élővilággal.Itt is megjelentek a gyerekek mindenféle portékákkal. Szomorú a szemükbe nézni. Nem tudni milyen jövő vár rájuk!
5 után értünk a szállásunkra, és indultunk az utolsó éjszakai csatangolásra.
Másnap úgy döntöttünk, hogy a hazafelé vezető utat busszal tesszük meg.
13 USD-ért vettük a jegyeket és reggel 9-kor indultunk.
A határig taxival mentünk. Ott a szokásos át gyaloglás,majd a túloldalon busz várt minket.
Vicces volt, mert a taxi sofőr mikor kiszálltunk, attól függően, hogy hova megyünk (mi BKK-ba mentünk vissa) különböző színű matricákat ragasztott ránk. mi voltunk a RED csapat :-)
A busszal elvittek minket egy kajáldába, és közölték, hogy megvárjuk a többieket. Több mint 2 órát vártunk, míg mindenkit össze szedtek. Ez az az ország, ahol tök mindegy mit beszéltél meg (mi pl. azt, hogy kisbusszal megyünk végin, nincs átszállás) yess mádám ofkorsz és csinálják ahogy akarják. Mit tudsz tenni? Bosszankodsz? És akkor mi van? Lesszarják!
Este 9 felé érkeztünk meg a Khaosan Roadra. Most sokkal szebb szobát kaptunk, mint megérkezéskor. Volt ablaka! Nem túl nagy, ráadásul a fürdőből éééés a közös térre nézett, de ablak!
Lepakoltunk és belevetettük magunkat az éjszakába.
