Szörnyű.

Ott ültünk és néztünk egymásra.

Igen, igen, igen, Egyöntetűen, mindenki.

Nem volt kérdés.

Nincs tovább!

Megtettünk mindent és még annál is többet! 

Nincs remény és ez így nem élet!

Menj kicsikém a szivárvány hídon át, keresd meg Wendyt és Chimneyt, mond el nekik, hogy még mindig gondolok rájuk és még mindig hiányoznak.

Isten veled Kiki!

kiki.jpg

 

Szerző: Mókusélet  2017.03.17. 10:22 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mokuselet.blog.hu/api/trackback/id/tr512344505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása