Hihetetlen, de igaz,30 éve érettségiztem.

Ismét az egyik osztálytársunk által üzemeltetett vendéglőben gyűltünk össze.

Ajánlom, mert nagyon jó hely! Isteni grill kecskesajt volt, meg aszaltszilvás lilakáposzta a kacsacombhoz, hideg meleg előételek, szóval éhen nem maradtunk.

Néztem némelyik osztály társamat és azt kérdeztem: ki ez az öreg asszony?

Miért kell 30-40 kiló túlsúlyt cipelni?

Miért kell tök ősz hajjal slamposan járkálni? Basszus ha ide így jössz, hogy jársz a hétköznapokban?

Csacsogtunk fél éjszaka...................és rájöttem, hogy milyen jó az életem.

Voltam mélyen....nagyon. 

Voltam munkanélküli.

Voltam kihasznált, lelkileg porig alázott.....de felálltam.

Sokszor volt nagyon nehéz, egyedül egy gyerekkel, de mentem,csináltam mert NEM ADOM FEL!

Most dolgozom, szeretek és szeretnek..........tettem érte!

Az egyik osztálytársam rákos, 35 kiló vasággyal együtt. megölelgettem és azt mondtam:minden rendbe jön. 

A másik 3 hónapja vesztette el a lakását, most albérletben él a gyereke külföldön.

Többen takarítanak.............és úgy is néznek ki! Slamposan, frizura és igényesség nélkül.

Jó volt újra látni őket!