Sosem gondoltam, hogy ennyire meg fog viselni!

Mostanában különben is nagyon sírós vagyok, nem tett jót a lelkemnek a  bankokkal és a szomszédokkal a herce hurca. Nagyon nem!

Kedden lefeküdtem az ágyba és sírva fakadtam. Az utolsó itt alvásom, az utolsó éjszakám.

Mikor ide jöttem, azt gondoltam, hogy talpra álltam. Egyedül!...és innen én már sehova nem megyek.

Most mégis költözöm és bár nagyon akartam, akkor azt éreztem, hogy rossz döntést hoztam. Nem akarok menni!

Maradni akarok! Ránéztem a macira. Ott lóg az ágyamra akasztva legalább 6 éve. Egy emlék, ami régen sokat jelentett, most oda adtam Vikinek játszani.

Tegnap költöztünk. Ketten csináltunk mindent. Pakoltunk, cipeltünk. Néha azt éreztem, hogy a karomat sem tudom megemelni és már egy poharat sem tudok odébb vinni. A kutyák hisztiztek, dörgött az ég, nem tudták mi történik, csak látták, hogy valami készül.

Este 9-re vittük át a cuccok nagy részét. Idegen hely, idegen szagok.Kupi, dobozok és zsákok mindenhol.

Éjfélkor lefeküdtünk egy szivacsra a hálóban. A három kutya-pedig nem alszanak velünk- azonnal mellénk bújtak és megpróbáltunk aludni kicsit az első éjszakán.

Remélem jobb lesz................biztos, hogy jobb lesz...............jobbnak kell lennie!