Nem is tudom mikor kezdődött. 

Az első hullám akkor, mikor az Ex-től külön mentünk. Tv-m nem volt, aludni nem tudtam, így kerestem valamilyen kreatív hobbit.

Akkor kezdtem el decupázsolni. Először csak cserepeket, dobozokat, aztán komolyabb dolgokat is. Több száz szalvéta gyűjteményem volt. A mai napig azokban a csuprokban tartok egy csomó mindent, amiket akkor alkottam.

Azután lecsengett ez a dolog, a cuccokat évekig őrizgettem............majd elajándékoztam.

Majd idén tavasszal mint egy pofán vágás úgy jött a felismerés, hogy öregszem.Ezt abból szűrtem le, hogy egyre többször kaptam magam azon, hogy régi bútorokat nézegetek.

 De nem ám  a saját valójukban, hanem valami csavarral. 

Ilyennel:

Olvasgattam, nézelődtem és tavasszal elmentem egy bútorfestő tanfolyamra az Azúr Bagolyhoz.

Ők tejfestékeket forgalmaznak és én beleszerettem a színeikbe. Haza érve a cipős szekrény esett áldozatul, majd egy kis hokedli Balaton és Provance színben.

Majd a fantáziám a kréta festékek felé terelődött. Több márka, még több színe az, ami nélkül úgy éreztem, nem tudok élni. Úgy viselkedik, mint a kréta a táblán. Ha vissza csiszolod, akkor száll a kréta por és megül a sarkokban, a kutya hátán és a szempilláimon is és úgy fog kinézni, mintha kopott lenne. Szerelem na!

Zember-mint minden őrültségemet-ezt is nagy nagy türelemmel viseli. Mikor kitaláltam, hogy a Jófogáson fésülködő asztalt hirdetnek, ő csak azt kérdezte mikor menjünk.

Sárgát akartam, majd kéket! 

Aztán ez lett belőle:

Nem mondom, hogy tökéletes és a gombok is hiányoznak róla.....sőt lehet, hogy még megküldöm egy kis barna wax-al.....de én imádom!

Én időm! :-)