Az ősz-bár most gyönyörű, napsütéses idő van - a bekuckózás, a lecsendesedés és a tervezgetés időszaka. 

Mi lesz a Karácsonyi menü?

Bemegyünk-e forralt bort inni a Vörösmarty térre?

Hol jön össze a család és mikor?

Nálunk már évek óta nincs ajándékozás, csak valami apróság Zembernek és a Kiskorúnak. Nem erről szól!  Szeretek meggyújtani néhány gyertyát, odakucorodni a kandalló elé és csak beszélgetni.

Imádom ezt az időszakot, pedig a hideget, a telet nem szeretem.

Most tervezni sem merek, mert nem tudom mi lesz.  

Csütörtökön megyünk kibogozni a kapcsolatunkat. Először ketten, azután egyedül kell járnunk. A terápia végén újra kettesben kell leülnünk a coachal.

Félek!

Tudom, hogy fájni fog,tudom, hogy baj van velem. Rég óta tudom, de eltemettem. Azt gondoltam, hogy nem számít, nincs kihatással az életemre.Hát nem a ló@t nincs!

Egy rosszul kimondott szó is sebezhet!

Most rettegek. Félek, hogy miket mondtam Kiskorúnak, amivel megsebeztem Őt! Mi az, amit hordoz magában? Amit nem mondott, de fájt neki.............és ami kihatással lehet az életére.

Zemberrel 1 hete beszélgetünk. A vége mindig az, hogy mindketten sírunk.

Amikor azt mondta, hogy találkozott valakivel, aki fiatal és még tud gyereket szülni............mintha egy kést döftek volna belém!

Majd éjjel rám nézett és azt suttogta: ha gyerekem lesz.............talán szeretni fog az anyám. Sosem felejtem el ezeket a szavakat!

Mit okozunk egymásnak?!? Milyen sebeket cipelünk?

Ez az egy életünk van. Nincs második esély! Most kell boldognak lennünk.........vagy legalább megpróbálni........de tervek nélkül nehéz!