A hétvégén Márton nap volt, és ilyenkor rendszerint libát kell enni.

Nem emlékszem, hogy anyu egyszer is sütött volna, vagy ettem volna gyerek koromban.

Most viszont isteni fehérboros, parmezános libalevest főztem by Fűszer és Lélek és liba mellet és combot is sütöttem saját kútfőből.

Minden isteni lett! Desszertnek össze csaptam egy túrós sütőtökös sütit is. Gyerek is és Anyu is átjöttek enni, úgyhogy együtt volt a család.

Zember igyekszik.

Kedves velem, programokat talál ki, fogja a kezem, simogatja az arcom...........és ennyi. 

Én meg próbálom elfogadni, hogy ő így fejezi ki azt, amit elmondani nem tud és szépen csendben szenvedek.

Megnyitottuk az adventi időszakot. bementünk metróval a Vörösmarty térre sétálni egy nagyot, de még nincs hangulatom . Korán is van, meleg is van.

2 hete Anyu felhívott: Mókuskám tegnap úgy szerettelek volna megölelni, mikor kiszálltál a kocsiból....de nem tudtam megtenni. Tudod hogy szeretlek. Van egy kis dugi pénzem, neked adom-nem kell vissza adni- vegyél magadnak valamit, ami boldoggá tesz. Persze bőgtem a buszon, mint egy taknyos, miközben hallgattam.

Ma felhívtam és kértem.........és bőgtem, mert szégyenlem. Nekem kéne Őt segítenem, e helyett itt vagyok megint-egy csőd tömeg-és a 70 éves anyumnak is bánatot okozok azzal, hogy megint padlón vagyok.