Az ember úgy van ezzel, hogy a testnyílásaiba csak azok nyúlkáljanak, akikben 110 %-ig megbízik.

Ilyen a fogorvos, a nőgyógyász és hát ha az élet úgy hozza, akkor seggébe is csak hatszor leellenőrzött emberkét enged be :-)

Novemberben kezdődöt.

Szinte biztos, hogy a stressz hozta ki, de az ördög ugye az sosem alszik, szóval utána kell járni, hgy mi ez.

Szalonképesen fogalmazva görcsöl a pocakom és szél görcseim vannak némi hasmenéssel.

A valóság az, hogy néha olyat csavar a hasamon, hogy össze rándulok, úgy fingok mint egy teve és fosok, nem kicsit, ami azért naponta tízszer nem vicces.

Ez egy hétig is idegesítő, de 5 hónap után, mikor egy utazás előtt azon agyalsz, hogy nehogy össze@ magad a repülőn és a városi sétáknál merre menj, hogy ne legyen ciki, hogy jönnek a gázok.......az már nagyon gáz.

Plusz ugye gugli barátom a vastagbél ráktól a végbél rákig minden tünetet felfedeztem magamon, így irány a doki.

Mindenféle tenyésztés, és minden negatív.

Vérvétel.....ez is jó, kivéve, hogy vérszegény lettem. Én! Aki vért adok és az erdei makkhoz én állok modellt.

Következő lépés a proctológia. Konkrétan egy csövet dugnak a seggedbe és körül néznek. nem nézett vissza senki, kórosat sem láttak, menjek colonoscópiára.

Na ez az, amikor már azt éreztem, hogy van baj.

Főököm feleségének októberben csinálták, 2 daganatot is találtak és decemberben meg is műtötték. Húztam amíg lehetett, de van egy pont, amikor nincs tovább.

Megkaptam a diétát.....éhen fogok halni.............a hashajtó receptet, a beutalót vérvételre és az altató orvossal is beszéltem.

Jöjjön, aminek jönnie kell!