Fura és összezavart világban élek.

Egyik pillanatban meghív fagyizni, másikban hozzám sem szól, aztán meg olyan, mint a pokróc.

Jött a Húsvét és a teljes káosz. Szombat reggel elmentünk vásárolni, majd meghívott kávézni a Freibe.

Jó hangulat van, meleg, menjünk sétálni a kutyákkal.

kb. 2 órát voltunk távol..........majd otthon első útja a telefon és sms.

Néztem rá és nem hittem el.

Mondtam, hogy ha el akarsz menni, menj. Nem, ő nem akar.

De látom, hogy írogatsz........... de csak a facet nézi. 

NEM! Megint van Valami.....................ja ő ismerkedik.Van valaki, mindegy ki az.

6,5 éve élünk együtt és ezt mondta!

Megkértem, hogy mondja el, mit kap tőlem és mit ad cserébe........nem tudott mit mondani.

2 hetet adtam, hogy elköltözzön.

Mintha egy mázsás súly esett volna le a szívemről.

Fáj? Nagyon!

Szenvedek? Igen!

De most először, jobban szeretem magam annál, hogy hagyjam ezt.

Minden évben hülyültünk, hogy nekünk nincs évfordulónk. Mert mit számítunk annak? 

Az első chatet? 

Az első randit?

Az első éjszakát?

Végül megállapodtunk abban, hogy a zumba instruktori képzésem napja lesz az évfordulónk..........április 20.

Akkor már pár hónapja randiztunk, de az egy forduló pont volt a kapcsolatunkban.

Kimondtam, hogy vége.

Kimondtam, hogy nem megy tovább............április 20 volt.