Azt mondják, hogy az ember átértékel dolgokat.

Én most-életemben először- úgy döntöttem, hogy én leszek a fontos.

Azt csinálok, amit szeretnék, kizárok minden olyat, ami mérgez, ami nem épít, ami csak elvesz.

Zembernek 2 hetet adtam, hogy elköltözzön Nem kűzdök tövább! Nem élek úgy egy férfivel, hogy ő közben a szerelmet keresi, elég volt! Alá ásta az önbecsülésem, a nőiességem, a magabiztosságom.

Kétségbe estem.

Mi lesz velem egy ekkora házban? Hogy fogom fizetni egyedül? Hogy járok le a hegyről?

Nem melóba, mert 10 perc a busz, de át Bálintra vagy a körmöshöz vagy csak vásárolni.

Hétvégén szakadt az eső és Anyák napja volt. Fáztam, egyedül voltam és sírtam.

Sirattam az életem, sírtam, mert az a qrva busz 2 óránként jön, ami átvisz Anyuhoz, hogy köszöntsem és még onnan is át kell szállni.Azon agyaltam, hogy lehet, hogy ez az utolsó Anyák napja, mikor átölelhetem.

De Anyu megoldotta............küldte értem az öcsémet, aki haza is hozott.

Majd Ő, Lajos és a Kiskorú leültettek.

Addíg, míg nekünk van.....neked is.

Kerüljön a doki BÁRMENNYIBE, megoldjuk!

Nem tudunk mindig hozni-vinni, nem tudsz egyedül bevásárolni, nem tudsz mozogni a kutyákkal...........és hát nemsokára jön a szülinapod.

Úgyhogy boldog szülinapot!