Június 12. szerda.

Már mindenki IS szólt a DOKI-nak, hogy műtsön meg, de körmös Kata volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban.

Kedden 1-kor hívtak, hogy irány haza, igyam meg a hashajtót és utána menjek be. A gyerekkel mentünk, 6-ra érkeztünk.

Az alapítványi szoba -50 000-ért- ugyan olyan szutyuk, mint a többi. Szar matrac, csomóba összeállt párna, se légkondi se ventillátor és tv sincs! Van viszont 2 ágy és saját fürdőszoba.

Este a nővér felvette az adataimat és mondta, hogy jön majd egy doki, hogy megnézze a pszorimat.

Mondtam, hogy az altató orvossal sem találkoztam, de közölte, hogy Ő kórlapból dolgozik.

Mondtam, hogy az baj, mert a kórlapra jól rá van vésve, hogy O Rh negatív vagyok, én pedig eskü, hogy pozitív a vércsoportom, de nem hatódtak meg. 

Reggel megjött Anyu és Zember. Katéter, infúzió vegyek be egy bogyót, hogy ne legyek ideges-nem voltam- és délben irány a műtő.

A műtőben az altató asszisztense- talán ADÉL- nagyon kedves volt. Simogatta az arcom és egyfolytában azt mondta, hogy gondoljak valami szépre. Menjek Kubába álmomban.

A következő pillanatban már az örzőben voltam és baromira fájt a hasam. Néha szóltam, hogy fáj, majd vissza aludtam.

Újabb képszakadás, már az ágyban vagyok és FÁJ! Rohadtul fájt! Anyu az arcom törölgeti, Zember a kezem fogja én meg szenvedek.

Majd este lett és jöttek az éjszakások.Megkérdeztem hogy elfordulhatok-e, mert beszakad a hátam a szivacstól.Azt mondták, ha tudok, akkor igen. Tudtam!

Másnap reggel azt mondták, hogy jön majd a gyógytornász és ő segít felkelni.A kérdésre, hogy mégis mikor, mert a szám olyan mint a klozett, nem tudtak válaszolni.

Mikor bejött A DOKI, őt is megkérdeztem, hogy felkelhetek-e. Azt mondta, hogy felőle nyugodtan.Úgyhogy kimentem fogat mosni, arcot és épp osontam volna a helyemre, mikor a vizitbe botlottam.

Megkérdezték, hogy mikor műtenek, mondtam, hogy tegnap. Erre a válasz, hogy ha már felkeltem, fésülködhettem is volna :-)

Mondtam, hogy nem tudtam, hogy jönnek.

Abban maradtunk, hogy másnap időben jelezni fogják, hogy fel tudjak készülni. Ezek hülyék! Nincs is fésűm! :-)

Csütörtök még fájdogált, de péntektől nekem nem volt semmi bajom azon kívül, hogy nem adtak enni!

1 héte nem ettem emberek, éhezem!

Pénteken megnézett a dietetikus, és azt mondta, hogy szuperek az eredményeim.

A kritikus zsírom 131-ről 112 lett. A súlyom 2 kilóval kevesebb, viszont felszedtem 2,8 kiló izmot-nanááááá emelgetem a 16 ballt- szóval felhívta Dokit, hogy szerinte adjanak nekem enni. Laza pasi közölte, hogy nem a számat műtötte, tehát egyek. 

Péntek már nagyon hétvége, és így sem történt velem már semmi, elkezdtem a lelki nyomást gyakorolni, hogy én nem tudok itt aludni, otthon is tudok pihenni ET HAZA!!!

Vagy untak, vagy megsajnáltak, de szombat reggel haza engedtek, úgyhogy arccal a gyógyulás felé.