Egyszer már volt egy ilyen borulásom, mikor 1 héten belül 2 olyan ember halt meg a környezetemben, akiknek később derült ki a baja, mint nekem.

Zokogtam!

Olyan igazán, szívből jövően, mélyről......és közben lelkiismeret furdalásom volt, hogy én itt vagyok.

Tegnap borzasztóan fájt a fejem. Az egész napomra rányomta a bélyegét. Este rohantam., mert az öcsém bejelentkezett, hogy átjönne dumálni. Ritkán történik ilyen úgyhogy ki kell használni.

Aztán vártam.

Főztem egy teát, és vártam.

Majd felhívtam....nem jön. Leültem, hogy a fél éve ide-oda tett párnákat áthúzzam. A szivacsot átrakni+összevarrni KÉZZEL!!! Engem egy tűvel a világ végéig lehet kergetni, szóval varrtam. Jöttem- mentem, majd egyszer csak feltűnt.

Zember volt itthon és elvitte a cuccait.

Jött mikor nem voltam itthon, nem is szólt és pakolt.

Majd leültem a face elé.............és ott volt a hír. Nusi annyi idős volt mint én.

Összeomlottam és csak sírtam. Szar napom volt, de ugye pozitívnak kell lenni, úgyhogy szép szar!