Vasárnap már a harmadik gyertyát kellett meggyújtani a koszorún.

Hónapok óta készülök Győrbe. Még nyáron egyik alaklommal együtt feküdtem a kórházban egy velem egykorú nővel, aki szintén kemót kapott. Ő mesélte, hogy azért várja a Karácsonyt, mert Győr meseszép ebben az időszakban.....remélem ő is látta !

Tizen évvel ezelőtt voltam ott utoljára szilveszterezni.

Csütörtökön-mikor kiderült, hogy emelkedett az értékem, Zember többször hívott....nem vettem fel, mert egyrészt a dokinál ültem, másrészt mit mondhatnék?

Aztán este megint megcsörrent a telefonom. Elmondtam , vagyis inkább elzokogtam, hogy baj van. 

Reggel a munkahelyem előtt várt. Rá néztem, ő átölelt és a Váci út sarkán sírtunk mindketten.

Hétvégén menjünk le Siófokra.....mondtam, hogy én Győrbe megyek. Erre ő: akkor levisz oda.

Így vasárnap lementünk. Mindenről, de tényleg mindenről beszéltünk, beszélgettünk csak épp kettőnkről nem.

Sétáltunk a belvárosban, megnéztük a jászolt, szívtunk jó kis karácsony illatot (fahéj és forralt bor) és beültünk egy isteni cukrászdába forró csokizni.

Néztem az emberek arcát és görcsbe rándult a gyomrom. Boldognak tűntek!

Néztem a fényeket és arra gondoltam, remélem jövőre újra láthatom majd..............látni fogom!