Egyébként tetszik a fehér szín.
Még a lakberendezésben is.
Nagyon elegáns, kifinomult.
Nézegetem a katalógus képeket és határozottan tetszik.
Csak nem nálam!
Mikor beköltöztünk a házba, semleges színeket választottunk.
Fehér a bútor az étkezőben.
Elefánt csont színű a konyha. Én citrom sárgát akartam szürkével, de folyamatosan azt hallgattam, nem lesz jó. A funkcióval megkűzdöttem (mert mi az, hogy nem kell felső szekrény, és nem egyforma a két oldal) a szín miatt már nem harcoltam.
Pedig kellett volna!
Mostanra jöttem rá, hogy itthon ülök egy jellegtelen lakásban.
Nézegetni kezdtem a poszterek,tapétákat és megrendeltem kettőt.....ha már lúd!
A gyerek szoba lesz a hálónk. Leszedtük a falról a New Yorkos posztert és egy virágmintás került a helyére.
A nappali barna tapétája türkiz-aranyra lett cserélve.
Igazából bele szerettem egy dzsungeles, papagájos tukánosba, de az ára elborzasztott (80 vazze 80)
Majd egyik nap beszaladtunk a Mömaxba, és ott mosolygott rám egy stílusában hasonló tapéta, így bár azt nem terveztük, az étkezőt is letapétáztuk a hétvégén.
Március úta ülök itthon ezeken a fa székeke és nem bírom tovább. Így elindultunk széket venni.
Vagy borzasztó kényelmetlen, vagy jó, de gagyiszürke a választék. Vagy-és ez vicc- megrendelik nekem neten.
És az színhelyes tessék mondani? Azt nem tudja.....de megrendeli nekem. Hát köszi.
Bementünk a Max Cytibe. Eskü, hogy az egész egy pénzmosoda!
Élő ember nincs, a hatalmas bemutató terekben 1-1 eladó lézeng. Ha ott történik veled valami a folyosón, napok míg megtalálnak!
Cserébe elegáns és qrva drága!
Tudtam volna választani kézzel készült széket 125 000 gyönyörű pezsgő plüssel. Láttam magam, ahogy elegánsan kihúzom és Viktória a sáros lábával felugrik rá.
Végül egy menta zöld szék volt az, ami mindkettőnknek és a pénztárcánknak is tetszett. Ha szerencsénk van, Karácsonyra elkészül.