Mikor gyerek voltam, a Kovács mama sokszor gyúrt tésztát.

Emlékszem a régi asztalra,- amely viaszosvászonnal volt takarva- rákerült egy nagy fa nyújtódeszka, azon dolgozott. Volt ugyan egy nyújtógépe(fene tudja hova lett) de ő kézzel nagyon vékonyra sodorta, majd feltekerte a sodrófára.

Szépen megvagdosta és  még most is látom, ahogy meghinti a tésztát a liszttel, hogy ne ragadjon össze. Aztán hófehér abroszra tette száradni. Tele volt a ház minden zuga a száradó tésztákkal.

Imádtam nézni.

Tegnap Zembernek pörköltet csináltam. Ez évente max. kétszer fordul elő, mert nem nagyon szeretem. A csirkepörköltet igen, sok tejföllel, nokedlivel, de azt meg Ő nem kedveli.

Megkérdeztem, hogy mit enne hozzá....én hülye. Azt mondta, hogy tésztát.

Benéztem a kamraszekrénybe, volt spagetti, néhány lap lasagne és egy marék tarhonya.

Álltam ott és úgy döntöttem, hogy ez nem fog ke rajtam.....és nekiálltam,

10 perc alatt meggyúrtam, pihentettem, megvágtam. Teljeskiörlésű tönkölylisztem volt otthon, így nem maradt olyan szép sárga.

Hatalmas siker volt, tényleg nagyon finom lett.