A családom tagjai néha  érzelmileg a béka segge alatt vannak.

A bányászbékára gondolok, aki 1 km mélyen a föld alatt él.

Mikor Viki meghalt és én összetörve zokogtam, akkor Gabi mama felhívott: hallom Muci, hogy mi történt! Sajnálom, de szerencse, hogy van még 3.

Az bassza meg, szerencse!

Ma Anyu hívott, miután Zember elköltözött.Tudtam, hogy ez a mai nap ilyen sírós lesz és el is kezdtem pityeregni. Fáj!

Majd egyszer csak az én Anyukám azt bírta mondani, hogy a Te hibád, mert mindent megcsináltál neki és elkényelmesedett. Ez lett belőle!

Zokogtam. Akkor is, ha tudom, hogy nem ÚGY gondolta. Akkor is, ha ez nem igaz.

Ma a nagyfőnököm elvitt kávézni. Egyszer csak azt mondta: Mókus.....mi Lacival nagyon aggódunk érted! Szeretném ha tudnád, hogy ha bármiben tudunk segíteni, akkor megtesszük. Ha nem akarsz most bejárni, akkor nem kell.Féltünk, nehogy az egészséged rovására menjen.

Megköszöntem és megígértem, hogy nem lesz baj, összeszedem magam. 

Majd azt mondta: 26 éve vagyok házas......sokszor volt nehéz. Volt olyan, hogy én Pesten dolgoztam, Lívia meg Veszprémben volt a gyerekkel, de megoldottuk.

Te szerinted meg tudsz bocsájtani?

Kénytelen leszek, mert a harag megbetegít. 

Meg fogok...............majd egyszer.

Mikor már nem nem fáj ilyen nagyon.