A gorillák világnapja.
Nem is emlékszem már, hogy mióta imádom őket. Nem csak a gorillákat, úgy általában a főemlősöket.
Gyerekként olvastam a Gorillák a ködben című könyvet és lenyűgözött. Lehet, hogy azóta. Aztán láttam a filmet és végkép beszippantott az érzés.
Van 3 olyan nő a VILÁGON, akik életét mindig irigyeltem, akiket csodálok a mai napig. Sajnos már csak ketten élnek.
Dian Fossey, aki a Virungában kutatta a hegyi gorillák életét. Mikor megölték, a kedvenc gorillája, Digit mellett temették el.
A másik kettő ma is aktív:
Nem nagyon van olyan dokumentumfilm, amit én nem láttam a gorillákról és az orángutánokról.
Tavaly Zember elvitt a 2.-es álmom helyére! ÖRÖKRE hálás leszek neki azért, hogy megadatott, hogy ott lehettem Sepilokban. Hogy láthattam vad orángutánt! Életem egyik meghatározó pillanata volt, mikor megmozdult a fejünk felett a lombkorona és egy pillanatra láthattuk a kivillanó vörös bundát. Úgy sírtam, mint egy gyerek!
A bakancslistám első helyén Uganda Congó és Ruanda hármasa szerepel. Nagyon szeretném látni a hegyi gorillákat a saját élőhelyükön. Nagyon nagyon drága, de egyszer talán összejön. Csak 8 család látogatható a hegyen spéci vezetőkkel. 5-6 óra menetelés 100 %-os páratartalomban felfelé............és ha megtalálod őket, szigorúan 1 óra ! 3000 USD és kb. fél évvel hamarabb be kell jelentkezni.
Júliusban, mikor Zember összepakolt a kocsiba, visszajött. Átölelt, sírt és azt mondta: nagyon szerettem volna megmutatni Neked a gorillákat!
Én is sírtam és azt mondtam: én meg Veled szerettem volna megöregedni!
